1. fejezet

Családi titok

Egy nap mikor a mamánál voltam elhatároztuk, hogy rendet rakunk a pincébe. Neki fel kellett mennie ebédet készíteni. Kutakodtam a sok könyv között hátha találok valami érdekeset. Na, jó bevallom, az igazat hiába vagyok 16 éves kicsit még a mesék világába élek ahol… tudom is én van a pincébe egy titkos ajtó vagy akármi.

• Liz gyere!
• Megyek már – kicsit lelombozott a dolog. Mire felértem a leves az asztalon gőzölgött a mami és a papi már kimerték a saját adagjukat csak rám vártak. Leültem.
• Jó étvágyat – mintha mama és papa szinte egymás vízhangjaként.
• Nektek is- mosolyodtam el és merítettem egy kanál levest.
• Kitalálod mit csináltam ebédre a kedves unokámnak?- kérdezte mama
• Háát ha jól látom- nyújtottam ki a nyakam, hogy átlássak mögötte – Lasagne-t
• Találtál valami érdekeset csillagom? – kérdezte papa mama meg elment addig, hogy kimerje a lasagnet
• Nem is tudom, vannak érdekes dolgok csak egyik sem az igazi.- papa mélyen a szemembe nézett majd a nagyijéba és elmosolyodott
• Sajnálom, hogy a nagyszüleid nem egy meséből léptek elő- nevetésbe törtünk ki
• Hát tudod, le se cserélnélek titeket soha senkire, de most ha megbocsátotok kaptam be az utolsó falatot a lasagneból . Ha ti nem is , de a pincétek egy meséből lépett ki és visszahívogat. – megint nevettünk egy jót és papa biccentett a fejével jelezve, hogy menjek. Felálltam volna, de az asztalba akadtam és nagy ricsajjal csapódtak egymásnak az edények. Elpirultan néztem körbe, de már megszokták tőlem ezt.
• Nem is te lennél – hallatszott papa mondata, de látszott, hogy magába akarta csak megemlíteni.
• Bocsi – gyors elmentem mielőtt nagyobb galibát okozok. Hamar két kupacba kerültek a hátam mögött a könyve egyik az izgi másik meg az uncsi kupac. Talán 2 óra alatt válogathattam ketté őket viszont eredmény semmi. Búsan ballagtam felfele. Papa már ébren volt a délutáni pihenésből mama még aludt. Felém intett, hogy menjek oda. Odalopóztam.
• Menj, a garázsba tudod, ahol a madarak vannak. Ott vannak, öreganyádnak egy rokonáról íratok.
• És nekem ez mire jó?
• Hátha találsz valami érdekeset köztük, de nem én mondtam.
• Lakat a számon Vather- puszit nyomtam az arcára. Futva tettem meg az utat, mert izgatott lettem mit rejteget mamám. Halkan nyitottam be nehogy a madarak nagy zajt csapjanak. Odamentem üdvözöltem az enyémet. Messziről meg lehetett látni, mert a 65 madár közül ő és a társa volt az egyetlen nimfa.
• Szia, csőri , csőrike - mindketten mondták ki- ki  a saját tudása szerint , hogy hello , szia. A spejz felé vettem az utam és hamar megtaláltam a „rejtek helyett” csak egy kisebb terítő takarta. Kezembe vettem először egy fotó albumot meg volt sárgulva, de semmi érdekes. Sorba jöttek a dolgok mindhiába.
• Ez az- mosolyodtam el kezemben egy zöld naplószerűséget tartottam min egy kikötött csónak állt piknik kosarakkal a zárt pedig egy gomb jelképezte. Kinyitottam. Első lap ki volt tépve, második lap üres, 3 lap egy tetején egy felirat állt „forgató könyv” , a következő pár lapon zeneszámok szövegei voltak. Feltűnt, hogy egyszer lágy, könnyed zene másszor pedig durva és világ nehézségéről szóló szövegek voltak. Legtöbbet még én is ismertem. Megnéztem a dátumot 2011.5.26 – án írták ezeket. Ekkor papa lépett be az ajtón.

• Rakd el, amit találtál nagyanyád felébredt. - bólintottam és az oldaltáskámba rejtettem  a naplót, ami mindig rajtam volt. Pár órával később mamától és papától elbúcsúzva nagy kíváncsisággal indultam hazafele.

2. fejezet

A kezdet elpusztít

Hazaértem a biciklit a tárolóba vágtam. Felfutottam a második emeletre.

• Szia, anya
• Szia! Mi volt…
• Anya most ne dolgom van
• Ejnye, még puszit se kapok? – arcára nyomtam egy puszit és mentem a szobámba. Levágtam a táskám, előkapartam a rajzaim közül a naplót. Kinyitottam hamar végigfutottam a lapokon. Megálltam az első bejegyzésnél.

2011.02.03

„Kedves idegen. Megszólítanálak, de nevedet nem tudom. Kérlek, írd le ide ki vagy, hogy meg ismerhesselek. Szeretném megtudni mit, teszel mikor eszem elveszed. Lehet, hogy kicsi a hely számunkra egy testbe így l könnyebb lesz. Kicsit félek és remélem, írsz nekem.”

2011.02.20

Szólíts csak Be Kloénak. Megtisztítom a földet. Ne várd, hogy sokat írok és mesélek, mert egyel, talán nem érdekel, mit érzel. Eddig is megvoltam nélküled. Annál jobb minél kevesebbet tudsz….”- becsuktam a naplót . Nem értettem nagyon zavaros volt az egész. Kimentem anyuhoz.

• Anya mesélnél nekem egy picit a mama tesójáról?
• Háát igazság szerint nem sokat tudok róla. Csak annyit, hogy intézetbe élte le életét.
• Miért már meghalt?
• Igen nem olyan rég.
• És hogyan?
• Erről kérdezd meg a nagyid.
• És miért volt intézetbe?
• Betegségben szenvedett, ami orvosi kezelésre és állandó felügyeletet igényelt.
• Konkrétan mi volt az?
• Azt hiszem skizofrénia, de többet én se tudok.
• Köszi –visszamentem szobámba és bekapcsoltam laptopom. Kicsit várnom kellett és már a google több ezer oldalt hozott be a szóra.